A rácsos csapok és biztosítócsapok alapvető felépítése és alkalmazása:
A Bailey csapot a rácsos rögzítésre használják. A csap egyik végén egy kis kerek lyuk van, a szerelés során egy biztosítási kártyát helyeznek be, hogy a csap le ne essen. A csap tetején van egy horony, iránya megegyezik a kis kerek lyukáéval. Beépítéskor a hornyot a felső és az alsó húrokkal párhuzamosan kell kialakítani, hogy a biztosítási kártya (biztosítási csap) simán behelyezhető legyen a csap furatába.
A rácsos csap anyaga 30CrMnTi 49,5mm átmérőjű.
A felületkezelés lehet fekete vagy horganyzott. A horganyzott jobb korróziógátló tulajdonságokkal rendelkezik, és főleg külföldön értékesítik.
A Bailey-híd egy hordozható, előre gyártott, rácsos híd. A britek fejlesztették ki a második világháború alatt katonai használatra, és széles körben használták mind a brit, mind az amerikai hadmérnöki egységek.
A Bailey-hídnak megvolt az az előnye, hogy nem volt szükség speciális szerszámokra vagy nehéz felszerelésekre. A fa és acél hídelemek elég kicsik és könnyűek voltak ahhoz, hogy teherautókban szállítsák, és kézzel emeljék a helyükre, daru használata nélkül. A hidak elég erősek voltak ahhoz, hogy tankokat szállítsanak. A Bailey-hidakat továbbra is széles körben használják mélyépítési projektekben, és ideiglenes átkelőhelyeket biztosítanak a gyalogos és járműforgalom számára.
A Bailey-híd sikere az egyedi moduláris felépítésnek volt köszönhető, és annak, hogy nehéz berendezésekkel minimális segítséggel össze lehetett állítani. A legtöbb, ha nem az összes korábbi katonai hidatervezésnél darukra volt szükség az előre összeszerelt hidak felemeléséhez és a helyére süllyesztéséhez. A Bailey alkatrészek szabványos acélötvözetekből készültek, és elég egyszerűek voltak ahhoz, hogy számos különböző gyárban gyártott alkatrészek teljesen felcserélhetők legyenek. Minden egyes alkatrészt kevés ember szállíthatott, így a hadsereg mérnökei könnyebben és gyorsabban mozoghattak, mint korábban, előkészítve az utat a mögöttük haladó csapatok és anyagok számára. Végül a moduláris felépítés lehetővé tette a mérnökök számára, hogy minden hidat olyan hosszúra és olyan erősre építsenek, amennyire szükség volt, megkétszerezve vagy megháromszorozva a tartó oldalpaneleket vagy az útalapszakaszokat.